Vörösmarty Mihály: Egy Szlav nemzetiségért buzgolkodó hivatalnokhoz” (1836)

Zabgyerek! te horog lábú hegy’mászni teremtett
Tót csuda! mely dolog az: hogy a magyar ellen ugatsz?
Megvesztél-e, hogy eb fogadat vigyorítod Uradra,
S annyi kegyelme után föl marod álmaiból?
Ódd magadat! ha fölébreszted, bizony elbotoz egyben,
Bőrödből ki vet, és azt buta dobra üti.-
Majd bezzeg akkor bőgsz, és bőgve Swatoplug apádat
‘S hasztalanul hívod szürke vitézit elő.
Mert rajtok síron túl is nyargalva megy Árpád!
S vas sarkantyúját oldalaikba veri.
Azt mondod: ha magyar szóból a tót kimaradna,
Szólani nem tudván, bőgene a’ ki magyar.
Hogy lehet az? te egészen tót csak bőgeni tudsz, és
Medve hazádban nem hallani emberi szót.-
“Krk, Szmrt, prszt – ” Ne üvölts! mert elfúlsz tőle ‘s bögyödből
A zab, melyet evél, – vissza böfögve meg öl.

Kik is ezek a bozgorok? Azok, akik 1918-1919-ben a világforradalom, 1948-tól a proletárdiktatúra nevében, majd 1989-től az euró-atlanti globalizáció nevében szedik szét országunkat, rombolják a magyar lelket, üldöznek mindent, ami magyar, ami jó, ami nemes, ami ősi, ami érték ebben a kárpát-medencei hazában.

Uralmuk 1918. október 31-én, az ún. „őszirózsás forradalom”napjaiban kezdődött. Ekkor Károlyi Mihály vezetésével Linder Béla, Pogány József és társaik kikiáltották a köztársaságot. A frontról hazatérő katonákat megalázták, szétkergették, ellenállás nélkül hagyták, hogy a csehek, románok, szerbek megszállják az ország területének kétharmadát. Majd a hatalmat átjátszották a Kun Béla, Szamuely Tibor, Cserny József, Lukács György, Rákosi Mátyás és társaik vezette kommunista pártnak és ezzel addig soha nem látott terror vette kezdetét a magyar nép ellen. Üldözték a magyar nemzeti zászlót, a magyar népi hagyományokat, kifosztottak mindent, leromboltak mindent, ami magyar volt és mindezt természetesen a baloldaliság nevében.

1920 után a később általuk fasiszta diktatúrának titulált Horthy Miklós nevével fémjelzett korszakban visszaszorultak, de 1945-ben eljött ismét az ő idejük.

Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály vezetésével ott folytatták, ahol 1919-ben abbahagyták. Szisztematikusan rombolták le a régi, polgári értékeket, nemzeti ereklyéinket meggyalázták. Rákosi még a Himnuszt is át akarta íratni. Ismételten terrort szabadítottak a magyar emberre. Ámokfutásuknak 1956 vetett véget. A Kádár korszakban visszafogottabbak lettek, de a cél, a nemzet büszkeségének, öntudatának megtörése, nem változott. Az egészséges nemzeti büszkeség, a nemzeti öntudat helyébe a proletár internacionalizmust állították.

1989 után az addigi elkötelezett munkásmozgalmi harcosok hirtelen demokratákká vedlettek át, miközben az általuk ellopott nemzeti vagyonból milliárdosokká váltak. Így hirdetve a baloldali értékeket. A proletár internacionalizmust feledve az euró-atlanti integrációt élharcosaivá váltak, de folytatták nemzetrontó politikájukat, amihez sajnos az általuk félrevezetett nép vakon nyújtott segítséget. Az ország kifosztása az ún. privatizáció alatt tovább folyt, melynek célja a gazdasági erőnk, önállóságunk végleges felszámolása, sajnos sikeres volt. De nem csak a gazdaságunktól (ipar, mezőgazdaság) fosztottak meg minket, hanem az oktatáson keresztül a jövőnktől, majd közelmúltban lezajlott „reform” címen egészségünktől is. Hat éve megtagadtatták a magyar néppel a trianoni határokon kívül rekedt testvéreinket. Amerre nézünk ebben az országban mindenhol csak a rombolás, a megszüntetés, a bezárás, a felszámolás látszik. És a multik virágoznak, ahol a magyar embert éhbérért dolgoztatják, a bennünket kizsigerelő külföldi bankokat a mi pénzünkből „menti meg” a „magyar” kormány. A lusta, semmirekellő embereket, mondván nehéz a sorsuk, a mi pénzünkből segélyezik, uszításukkal polgárháborús helyzetet teremtenek az országban magyar és cigány között, a politikai korrektség jegyében elhallgatják a valós problémákat, melyeket ők okoztak nemzetrontó, pazarló, kiszipolyozó politikájukkal.

A cél tulajdonképpen 1918 óta nem változott. Magyarország felszámolása, a magyar nép megsemmisítése. 1956 után igyekeztek megtörni a nép gerincét. 1989 után a ránk szabaduló médiamocsok frontális támadást indított a magyar értékek ellen. Kaptunk mi Pákót, Győzikét, „Mónika sót”, teljesítmény nélküli celebeket, mindent, csak a történelmünket, a kultúránkat hallgatták el. Istenné a pénz, a profit, az erkölcstelenség lett a nemes hagyományokkal, erkölccsel szemben (lásd az aranyborjú esetét Mózes könyvében).

Ha pedig valaki vagy valamely szervezet igyekszik ezekre a dolgokra rávilágítani, azonnal megkapja a szélsőséges és a fasiszta jelzőt. De a népet nem lehet sokáig sötétségben tartani, 2006 forró őszén elkezdődött az ébredés, megrendült a bozgorok hatalma. Kiléptek a küzdőtérre a nemzeti értékeken, hagyományokon alapuló szervezetek, a Magyarok Szövetségének bösztörpusztai rendezvényére 250.000-300.000 ember látogatott ki, annak ellenére, hogy a média mélyen hallgatott róla. Nemzeti párt alakult, mely 2009-ben lesöpörte a politikai színről a nemzetrontás legnagyobb felelősét az SZDSZ-t. Megélénkült a kereslet az igazi nemzeti kultúra iránt. Újra felfedezik az emberek Wass Albert, Tormay Cécile regényeit, akiket az elmúlt 60 évben szilenciumra ítéltek nemzeti érzelmük miatt. És szűköl és ijesztget a bozgor sajtó mindenféle rémképekkel. Megijedtek, mert nekik nincsen Kurultajuk, nincsen Magyarok Szövetségük, nincsen Jobbikuk, nincsen Gárdájuk, csak egy bohózatba fulladt Tarka Magyarra futotta, ahol kevés számú magyar volt, de a többség tényleg tarka volt. Igaz van nekik Lendavi Ildikójuk, Gyurcsány Ferencük, Horn Gáboruk, Dávid Ibolyájuk, de ők mára már leamortizálódtak, hiteltelenné váltak a széles tömegek szemében. A nemzeti ébredést nem tudják megakadályozni.

Idei országgyűlési választásoknak nagy tétje van. A több ezer éves történelmünk egyik sarok pontjához érkeztünk. Most a választás nem arról fog szólni, hogy a baloldal, vagy a jobb oldal alakítson kormányt, hanem arról, hogy folytatódjon-e a bozgorok uralma és a Magyarországnak nevezett államalakulat belátható időn belül eltűnik, feloldódi a népek nagy temetőjében,  avagy pedig nemes hagyományaihoz híven a nép felemeli fejét, kiegyenesíti gerincét és ismét akkorát csap az Európai Unió asztalára, hogy a globális világ is beleremeg.

Mindezen célokról azonban a kisfilmben nem esett szó. Viszont jutott bőven idő, mintegy 25 perc, a személyeskedésre, a kommunistázásra, az ügynöközésre és olyan összefüggések felderítésére, melyeknek semmi köze sincsen a valósághoz. A „tényfeltáró” riportból megtudhatja a félretájékozott néző, hogy micsoda „szörnyű” szervezet ez a Magyarok Szövetsége. Viszont nem tudhat meg semmit az igazi célokról, a több munkacsoportban hónapokon keresztül önkéntes szakemberek által létrehozott Nemzeti Érdek Programról, a Társadalmi Szerződésről és a többi kezdeményezésről. Pedig ezek is nyilvánosak a Szövetség honlapján bárki elérheti, letöltheti, elolvashatja azokat. Azt sem tudhatja meg a néző, hogy milyen személyes áldozatot, önkéntes munkát vállat több száz, több ezer ember azért, hogy augusztus 21-23 között, a videó szerint ötvenezer, mi, akik ott voltunk és láttuk, legalább 180000-200000 látogató vegyen részt a programokon, együtt legyen és jól érezze magát a családja, barátai körében. Megismerjen hasonló gondolkozású, érzelmű embereket. Kapjon olyan töltést, mely segít átlendülni a szürke hétköznapok küzdelmein.

Ezekkel sem foglakozik a „tényfeltáró” riport, viszont megszólít olyan embereket, akik a Szövetség ellen emelték fel a hangjukat, akik csak konkurenciát látnak a Magyarok Szövetségében, akik az általuk képviselt irányvonalat tartják az egyedül üdvözítő megoldásnak hazánk felemelésében, akiknek a Szövetség tagsága nem elég radikális.

Rövidlátásukban nem veszik észre, hogy mekkora erőt képvisel, ha a magyar nép végre összefog és feláll a padlóról, ahova igen eseménydús történelme során nem először kerül. Példaként említhetném 1848-at, amikor a radikális Kossuth és a mérsékelt Széchenyi egy kormányban ült, pedig ki nem állhatták egymást. Mégis megszülettek az áprilisi törvények, és a szabadságharcot is csak jelentős idegen beavatkozással sikerült elfojtani.

Kérdezem, kinek az érdeke megosztani a nemzeti oldalt? Kinek az érdeke megakadályozni, hogy a nemzet ismételten összefogjon és felálljon a képzeletbeli padlóról? Kinek az érdeke, hogy politikai és közéletünk ne tisztulhasson meg? Kinek az érdeke, hogy továbbra is büntetlenül lehessen a költségvetésből pénzt szerezni, lopni, csalni, sikkasztani?

Cui prodest?